Loading...

Úgy éreztem, megtaláltam

//Úgy éreztem, megtaláltam

A következő két évem úgy telt el, hogy észre sem vettem. Igen. Tudtam, sejtettem, mit kellene tennem. Mit vár el tőlem a világ, a társadalom, apám, Solange, sőt, még én magam is… De …

… egyszerűen nem ment …

Akkoriban már ismét bébiszitteltem, egy barátom gyerekeire vigyáztam. És utólag bevallom, ha éreztem is néha, hogy ez kevés, mindannyiszor gyorsan elhessegettem az érzést. Túl jó volt ez a langyosvíz. Kényelmes volt, hogy semmire nem kellett gondolnom.

A barátaim persze továbbra is elvittek egy-egy liter családi olajat, ahogy az elmúlt évek során mindig is. Mégsem akartam semmit kezdeni ezzel az egésszel.

Barátnőm, Edi böködött néha finoman, hogy vegyem már észre, mi van a kezemben. Nem is értem, miért álltam ellent olyan sokáig 🙂

Edi mindig segített távolabbra nézni…

A változások 2014. vége felé kezdődtek. Olvasgattam az olivaolajból készített szappanokról. Hogy milyen egészségesek, mennyire kíméletesek a bőrrel, úgy tisztítanak, hogy közben ápolnak. Én ugyan nem használtam szappant, mert szárította a bőrömet, de a férjem igen. Mivel elég sok időm volt akkoriban, és fontosnak tartottam, hogy a családban természetes tisztálkodószereket használjunk, kitaláltam, hogy akkor én, itthon, megcsinálom magunknak azokat.

Nagyon izgatott lettem az új lehetőségtől. Innentől kezdve gyakorlatilag folyamatosan kerestem, kutattam, hogyan készül a szappan, mit kell és lehet beletenni, minek milyen hatása van.

És szép lassan összevásároltam az első szettemet: mérleget, mérőpoharakat, főzőedényeket, hőmérőt. Na és különböző alapanyagokat.

Megfőztem az első szappanjaimat, és hát TÉNYLEG nagyon jók lettek.

Ki tudtam volna bújni a bőrömből! Csak később jöttem rá, hogy össze sem lehet velük hasonlítani a legfinomabb, exkluzív bolti szappanokat sem. Egyszerűen nem egy ligában játszanak. Azóta egyébként tudom, hogy a szappan nem szárítja a bőrt.

És hát onnantól igazán meglódultak az események.

Ráéreztem, hogy a szappan csak a belépő.

Elkapott az izgalom. Tél lévén állandóan kirepedezett a szám, így persze azonnal adta magát, hogy megpróbáljak ajakbalzsamot csinálni. Bújtam a netet, recepteket kerestem, összetevőket néztem, tubus után kutattam. Alig telt bele egy hét, és készen volt a családi olajunkra épülő citromos balzsam. Amit akár meg is lehetett enni! Nem beszélve arról, hogy egyetlen bekenéssel meggyógyította a kiszáradt ajkaimat! El se hittem!

Sokáig tartott, de ekkorra én magam is föl mertem ismerni, ki tudtam mondani, hogy a családi olajunk egy kincs.

2015 egészen máshogy indult. A saját tapasztalataink mellé annyi pozitív visszajelzést kaptam, hogy éreztem: folytatnom kell az utamat.

Én egész gyerekkoromban – és mind a mai napig is – olivaolajjal ápoltam a bőrömet.

Teljesen natúr, tiszta olivaolajjal. Tudtam, hogy mennyire jó a bőrömnek, ezért tavasszal eldöntöttem: elkészítem az első olivás bőrápoló olajamat. És ráadásként készítek mellé fényvédő napozóolajat is. Amíg más a krétai vagy braci nyaralását tervezte, én olajokat kevertem, összetevőket cserélgettem, ezerrel ment a boszorkánykonyha 🙂

És ezeket aztán Edivel próbálgattunk. Ő volt az én bejáratott, lelkes, érzékeny bőrű tesztalanyom 🙂

Mire észbe kaptam, a szappanok mellett volt három szépségolajam, ajakradírom, többféle ajakápolóm, fogkrémjeim…

A szappan tényleg csak a kezdet volt

Folyamatosan használtam őket, és annál is intenzívebben osztogattam a barátaimnak. Egy citromos aljakápoló ide, egy napozás utáni bőrápoló olaj oda, egy napolaj a napozóválogatottnak, egy mentás dörzsi szappan meg az ügyvéd barátunk családjának.

És olvastam, recepteket készítettem, kiróbáltam magamon és Edin (meg az azóta felszaporodott baráti teszttársaságon) :), majd kezdtem előlről. Elszállt az év, és mire észbe kaptam, eljött a november.

Egy nap gondoltam, körbekérdezem a barátokat, mit szólnának, ha év végére készítenék ezt-azt. És rám szakadt az email 🙂

Mindenki szeretett volna valamit. Ilyen szappant, olyan szappant, olajakat, krémeket. Csomagot, több csomagot, speciális családi csomagot.

El se hittem.

Ahogyan ekkor még legmerészebb álmomban sem jutott volna eszembe mindaz, ami januártól várt rám.

De ez már a sztori következő epizódja

Köszönöm, ha másokkal is megosztod a sztorimat. Vinka :)
  •  
  •  
  •  
  •  
  •  
By | 2018-08-06T15:59:48+00:00 2017. december 02.|Sztori| Úgy éreztem, megtaláltam bejegyzéshez a hozzászólások lehetősége kikapcsolva