Sokat gondolkodtam, miért is éreztem egész életemben, hogy a családunk olaja más, mint bármelyik olivaolaj, amihez hozzájuthatok.

Nekem az olivaolaj más…

Nehéz pontosan megmondani. Boltban még soha nem vettem olyan olajat, ami ízben, állagban, illatban akár csak megközelítette volna az otthonit. Valahogy egyikbe sincs kedvem belekortyolni, vagy rákenni a bőrömre, ha töltés közben a kezemre megy. De a saját olajunkkal egész életemben ezt csináltam.

Amióta meg Budapesten élek, tényleg legalább 50 félét láttam a boltok polcain, a legszebb üvegekben, címkék mögött. És vagy tízet próbáltam is az elmúlt évek során. De nekem az olivaolaj más…

Lehet, hogy amiatt, mert apukámnak nem egy helyen vannak a földjei, hanem itt-ott elszórva.

Pár tucat fa Planikovacon, pár tucat Vele Njivén, egy kisebb olivás Smricén. Mindegyik más földben. Egyiket ekkor veri az eső, másikat akkor. Ugyanaz az oliva, de egyik ennyi napot kap, a másik meg annyit. Azt hiszem, ez is számít (a térképen láthatod a család olivásait, bejelöltem).

Amit beleteszünk, azt esszük meg

Az is gyakran eszembe jut, hogy vajon mennyi permetet kapott egy oliva, mielőtt olaj lett (nyilván nem a bio olajok). Bracon élve mindig láttam, hogy aki eladásra termel, mennyit permetez ahhoz, hogy stabil legyen a termése. Ugyanezt erősítette meg egy barátom egy görög termelő ismerősén keresztül

És igen, a szívem szakad meg, amikor azt látom, hogy szüret előtt két héttel lehullik a bogyók fele.

És közben tudom, hogy tehettünk volna ellene, ha permeteztünk volna, de azt is tudom, hogy mindez csak egy illúzió. Semmi nem indokolja, indokolhatja, hogy mérgezzük az ételünket.

Volt egy év, amikor kevés termett, és el is számoltuk magunkat, ahhoz képest túl sok olajat adtunk a rokonoknak. Valahonnan szereznünk kellett otthonra, mert dalmát család nem él túl egy napot sem olivaolaj nélkül. Nem szeretnék másokat rossz színben feltüntetni, de tudom, hogy akkoriban hány családból mennyi jött szóba. Pedig apukám nagyon sok területet ismer a gazdájával együtt.

Csak pánik ne legyen 🙂

Azóta az első és legfontosabb szabály: otthonra mindenképp maradjon olivaolaj, mert kitör a pánik ha másét kell enni 🙂

Azt hiszem, talán azért is más kicsit az olajunk, mert a családunkat – anyai ágról – átszövi egy megmagyarázhatatlanul erős szeretet. A természet, a család, az emberek felé. És ez hatja át azt, ahogyan az olivával foglalkozunk. Dolgozunk, de közben folyton viccelődünk, könnyesre nevetjük magunkat szüret vagy bozótirtás közben. És eközben mindannyian nagyon tiszteljük a természetet.

Szerintem ami energiát beleteszünk az egész folyamatba, mindaz hat a növényre. És végső soron azt esszük meg… Vagy tesszük a bőrünkre 🙂

Szóval ha jó olivaolajhoz szeretnél jutni, ezekre figyelj

1. A boltban nem kapsz igazi házi olivaolajat

A boltokba kerülés első feltétele, hogy minden évben álljon rendelkezésre a kereskedelmi mennyiség. Ezért a bolti olaj vagy hatalmas ültetvényekről jön, vagy a cégek több száz gazda összekevert olaját vásárolják fel a kisebb-nagyobb olajprés üzemektől. A legfinomabb olajak is jórészt személytelen, ipari termelés végeredményei gépi műveléssel és rázógépes szürettel. Tudhatod róla, hogy tiszta, mert mondjuk bio, de szeretetet nyomokban sem tartalmaz.

2. A dalmát nénitől nem jutsz tiszta olajhoz

Igen, kól látod 🙁 Az út szélén és a piacokon áruló kedves dalmát nénik legtöbbször “pancsolt” olajat adnak. Apukám is ismer olyan családot, aki jóval több “saját olajat” ad el, mint ami a földjeiken megterem. És hát én is dolgoztam közértben, amikor láthattam, ahogy ezek a termelők kannaszám veszik az olcsó olajakat. Nyilván tisztelet a kivételnek… És hogy hogyan tudja ezt megcsinálni? Olyan erős ízű, zamatos a dalmát olaj, hogy a bolti olivaolajhoz szokott vásárlók észre sem veszik, hogy akár felében fel van ütve. Például semleges ízű repceolajjal. És ezekről azt sem tudhatják a turisták, hogy permetezték, műtrágyázták-e.

3. Legyen egy termelő barátod

Végül talán a legfontosabb: szerintem az egyetlen esélyed hozzájutni egy igazi kézműves olajhoz az, ha van egy nagyon jó dalmát (olasz, görög) barátod. Akinek olivaföldje van, és nem adja le a termését a nagy cégeknek, hanem megtartja azt a családjának 🙂

Remélem, segítettem 🙂